Feltételezik, hogy ez a babona a széles körben elterjedt éhezés során alakult ki, amikor a kenyér volt az elsődleges táplálék. Ezt a fogalmat a „kenyér mindennek a feje” kifejezés foglalja magában. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy a pékáruk morzsáit aprólékosan összegyűjtötték és fogyasztották, nem pedig eldobták. Ez a viselkedés azonban nem pusztán babonás gesztus volt; ehelyett pragmatikus indoklással támasztotta alá. A szűkös időszakokban és a gyakori böjtölés időszakában az egyének kénytelenek voltak elfogyasztani minden elérhető táplálékot, beleértve a pékáruk maradványait is. Ez a gyakorlat tehát az istenkáromlás egy formájának tekinthető.
A racionális gondolkodás mellett az ősök az ezotéria felé fordultak, mágikus tulajdonságokat tulajdonítva a kenyérnek. A kenyeret átbeszélték, imákat mondtak, sőt ajándékba is ajánlották az isteneknek.
Az asztal törlése papírral vagy kézzel tabunak számított, akárcsak a zsemlemorzsa kidobása a szemetesbe. Az őseink által hozzánk eljuttatott információk szerint, aki rendszeresen felsöpri a zsemlemorzsát és kidobja a szemétbe, annak hamarosan szerencsétlenség vár. Ezek a kihívások állítólag magukban foglalják a szegénységet, az éhezést, az árulást, a válást, a magányt és a betegségek különféle formáit.
A kenyér ilyen módon történő kezelése nem vezet pozitív eredményekhez. Ez a gyakorlat hatással lehet az egyénekre, beleértve annak lehetőségét, hogy az egyedülálló nők nehézségekbe ütköznek a házasságkötés során, vagy egy nem szeretett férfi házastársává válhatnak. Ezzel szemben a férfiak pénzügyi instabilitással, munkanélküliséggel vagy akár vagyonvesztéssel szembesülhetnek. Nemtől függetlenül azok, akik kézzel sepernek morzsákat az asztalról, valószínűleg kedvezőtlen körülményeket és rossz egészségi állapotot tapasztalnak.
Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan távolítsuk el a morzsákat az asztalról káros következmények nélkül. A leghatékonyabb módja annak, hogy ne maradjunk erőforrás nélkül, ha egy ruhával vagy szalvétával összegyűjtjük a morzsákat az asztalról. Bár az egyén nem kívánja elfogyasztani, az ilyen morzsákat felkínálhatják a madaraknak, vagy beépíthetik házi kedvencek táplálékába. Ez a megközelítés biztosítja a megállapított tilalom betartását, és hozzájárul a madarak jólétének előmozdításához.
Vitassuk meg
