Dr. Edwards, az állatorvos, aki egy aggódó gondozó hívására érkezett az állatkertbe, döbbenten bámulta a képernyőt. Felkiáltott: „Ez lehetetlen!”, és követelte, hogy ürítsék ki Lola terráriumát.
Zac az állatorvosról a tévére, majd vissza Lolára nézett, bizonytalanul, mit tegyen.
Zac mozdulatlanul állt, miközben az állatorvosok Lolához közeledtek, bizonytalanul. Lola ijedtnek tűnt.
Óvatosan közeledett hozzájuk, és megpróbálta megnyugtatni.
Miután nem kapott választ a könyörgésére, Zac rájött, hogy új stratégiára van szüksége. „Hogyan jutok be?”
Ahogy Zac majdnem elvesztette volna az eszét, meglátott egy szellőzőnyílást, amelyet egy kidőlt ág nyitott ki. Félrehúzta az ágat, és benézett. Elég nagynak tűnt ahhoz, hogy átférjen rajta, feltéve, hogy óvatos. Más választása nem lévén, úgy döntött, megpróbálja. Ahogy közeledett, az ajtó hirtelen kinyílt, és ott állt Dr. Edwards. Dr. Edwards felugrott és felkiáltott: „Zac! Hogy kerültél ide?” Zac vállat vont, zihálva. Segítségre volt szüksége. Lola jól van? Az orvos aggódva, de örülve Zac jelenlétének, körülnézett a szobában. „Igen, de túlterheltek vagyunk.”
Lola izmai először megfeszültek, mintha egy rejtett megoldásra reagálnának. De egy idő után ellazult, és Zac légzése egyenletesebbé vált.
Lola sokkal nyugodtabbnak tűnt, miközben az állatorvosok dolgoztak rajta. Zac ideges volt, és folyamatosan ellenőrizte az ultrahangot. Ahogy a képernyőre nézett, valami szokatlant vett észre.
Az ultrahang feltárt valamit, ami mindenkit meglepett.
Mindenki nagyon izgatott volt, és együttműködött, hogy segítsen Lolán. Zac mellette volt, és nyugtatva tartotta, miközben az állatorvosok gyengéden masszírozták.
Mindenki ideges volt, amíg valami meglepő nem történt. „Ez nem lehet igaz” – mondta valaki, aki már járt ott. Megdöbbentnek tűnt, és nem tudta elhinni. Hirtelen mindenki felnyögött, amikor az ultrahang fantasztikus meglepetést mutatott. „Ikrek!” – kiáltotta egy másik veterán, hangja tele örömmel. Lola pocakjában nem egy, hanem két mozgó baba látszott, mindenkit lenyűgözve.
Lola bátran nyomult előre, és mindenki izgatottan várt.
Az állatkertet izgalom töltötte el, Lola születésének gyönyörű története inspirálta őket.
Amikor az izgalom alábbhagyott, a csapat bólintott, elégedetten a munkájukkal. „Megcsináltuk” – mondta a főállatorvos, és mindenki sokkal jobban érezte magát. Lola békésen pihent a kifutójában, mint egy büszke anya. A csapat boldognak és büszkének tűnt, tudván, hogy nagyszerű munkát végeztek. A sikerek és az új kezdetek napja volt, mivel Lola és kölykei az állatkert jövőjének reménységévé váltak.
Vitassuk meg
