Nagyapja halála után Sarah régi holmikat rendezgetett a padláson. Poros dobozok, bútorok és elfeledett családi ereklyék között egy szokatlan tárgyra bukkant – egy hatalmas, majdnem egy méter magas fakeresztre.
Sötét fából faragták ügyesen, és megkopott ezüst elemekkel díszítették. A keresztet régi vászonba csomagolták, és az örökség mellett a nagyapa egy furcsa kérést is hagyott unokájának:
„Vigyázz erre a keresztre. Soha ne add el. Ha valaha bajba kerülsz, nézd meg alaposan a felületét.”
Sarah nem értette, mire gondol. Ezért úgy döntött, megmutatja az ereklyét egy régiségszakértőnek.
A szakértő alaposan megvizsgálta a keresztet, és azonnal észrevette a művészi kidolgozás szokatlanul magas minőségét. Néhány perc múlva azonban a figyelme az alapra irányult. Az egyik díszítőelem kissé eltért a többitől. A szakember óvatosan egy vékony eszközt nyomott a faragott mintára.
Alig hallható kattanás hallatszott.
