Sok babona mindig is a betegséghez és a halálhoz kapcsolódott. Ennek eredményeként az adott személyhez tartozó tárgyak az adott személy emlékének egyetlen fizikai emlékeztetőjévé válhatnak. Elterjedt tévhit, hogy a beteg emberekhez tartozó dolgok „negatív energiát” hordozhatnak, és a későbbiekben hatással lehetnek az őket használó személyre.
Ez azonban csak babona. A dolgok nem árthatnak az embernek, hacsak nincsenek átitatva valamilyen „mágikus erővel” az illető elméjében. A kereszténységnek egyenesebb nézete van ebben a kérdésben. Sokáig szokás volt, hogy elhunyt szeretteik ruháit odaadják a szegényeknek, hogy emlékezzenek az elhunytra és imádkozzanak értük. Az ereklyék tiszteletének keresztény hagyománya – olyan dolgok, amelyek egykor a szentekhez tartoztak – az elhunytak személyes tárgyai iránti jámbor hozzáállást tükrözi. Sokan pogány módon „amulett” vagy gyógyszer rangra emelik ezeket a tárgyakat, és rendkívüli „gyógyító” erőt tulajdonítanak nekik. A kereszténység nem hisz abban, hogy a tárgyaknak megvannak a saját „energiái”, sem „pozitívak”, sem „negatívak”. Az egyén ruházatával és személyes tárgyaival kapcsolatos egyetlen valódi kockázat a fertőző betegségek lehetősége. Természetesen a legjobb, ha orvosi okokból kerüli az érintkezést ezekkel a tárgyakkal.
Ezt a tanácsot pszichológusoktól és pszichoterapeutáktól is hallhatja. Sokan közülük nem javasolják a beteg vagy elhunyt személy dolgainak használatát. Azt mondják, elmélyítheti az érzelmi feszültséget és a veszteség fájdalmát. De ennek semmi köze a misztikához.
