Marie Skłodowska-Curie a tudománytörténet egyik legkiemelkedőbb nője. Felfedezései megváltoztatták az orvostudományt és a fizikát, de a radioaktív anyagokkal végzett munkája okozta halálát, sőt temetésének körülményeit is meghatározta.
Ő lett az első nő, aki elnyerte a Nobel-díjat, és az egyetlen nő a világon, aki kétszer is megkapta, fizikában és kémiában is. A kutatás 1896-ban kezdődött, amikor Henri Becquerel szokatlan sugárzást észlelt az uránból. Ez inspirálta Marie-t és férjét, Pierre-t a kísérletezésre, és 1898-ban izolálták a rádiumot és a polóniumot. Az 1903-as felfedezésért a Curie házaspár Becquerellel együtt fizikai Nobel-díjat kapott.
Pierre 1906-os halála után Marie folytatta kutatásait. 1911-ben második kémiai Nobel-díjat kapott a tiszta rádium izolálásáért. A tudós életét a radioaktivitás és annak orvosi alkalmazásának tanulmányozásának szentelte, lerakva a modern onkológia alapjait. A rádiummal és a polóniummal való állandó érintkezés azonban tönkretette egészségét: 1934. július 4-én Maria aplasztikus vérszegénységben meghalt. A sugárkárosodás miatt testét ólommal bélelt koporsóban temették el. Amikor 1995-ben újratemették a Pantheonban, kiderült, hogy még évtizedekkel később is gyenge háttérsugárzást bocsátott ki a földi maradványaiból.
