A világ legtöbb kultúrájában a házastársi hűséget mindig is alapvető erkölcsi normának tekintették, amelynek megsértését súlyos vétségnek tekintették. Az emberiség történelme során azonban voltak olyan emberek, akiknek eltérő nézetei voltak – és egészen racionális okaik voltak erre.
Például egyes északi etnikai csoportoknak, mint például a csukcsoknak és a korjakoknak, voltak olyan szokásaik, amelyekben a vendégszeretet nemcsak a finomságokat és az éjszakai szállást, hanem a háziasszony figyelmét is magában foglalhatta. Ezt a viselkedést nem tekintették hűtlenségnek vagy a házastárs iránti tiszteletlenségnek. Épp ellenkezőleg, a bizalom, a nyitottság és a vendég iránti tisztelet megnyilvánulása volt.
Az ilyen hagyományok fő célja a törzsek közötti baráti kötelékek megerősítése és a vérvonal megújítása volt, mivel az északi zord körülmények között a zárt közösségek gyakran szembesültek a beltenyészet problémájával. Ezért áldásnak tekintették azt a lehetőséget, hogy egy másik közösség tagjától gyermek szülessen: egészséges utódokat és erősebb leszármazási vonalat ígért.
Ha egy nő a vendég látogatása után valóban teherbe esett, ezt az eseményt örömteli hírnek, nem pedig elítélés okának tekintették. A közösség hitte, hogy a gyermek mindkét nép erejét és vitalitását örökli.
A világ más népeinél is találkoztak az úgynevezett „szexuális vendégszeretet” hasonló formáival, általában azoknál, akik elszigetelt területeken éltek, és törekedtek klánjuk egészségének, valamint szomszédaikkal való jó kapcsolatok megőrzésére.
