A munka a szokásos módon folyt egy új autópálya építési területén a 14. kilométerkő közelében. A tapasztalt kotrógép-kezelő, Dave egy régi palás lejtő közelében lévő területet tisztított meg.
Dave figyelmét egy nagy, mohával borított szikla vonta magára, amely a lejtőből állt ki. A kezelő felhozta a vödröt, beillesztette a fogakat a kő töve alá, és kihúzta, arra számítva, hogy könnyen kiemelkedik.
Azonban valami teljesen váratlan dolog történt.
A szikla a mozgás helyett szilárdan a talajhoz volt rögzítve.
Hamarosan megérkezett az építésvezető. Azt gondolva, hogy a kanál egy sziklába akadt, elrendelte egy gyémánt hegyű hidraulikus kalapács használatát, amelyet különösen kemény kőzetek feltörésére terveztek.
A kezelő elkezdte a munkát, de néhány másodperc múlva éles reccsenést hallott.
A gyémánt hegy megrepedt.
A kivizsgálás érdekében az építőmunkások egy erős autódarut hívtak be. A követ acélkábelekkel rögzítették, és óvatosan felemelték.
A szikla lassan majdnem egy métert emelkedett, de hirtelen az egyik főkábel hangos csattanással elpattant. A kő visszazuhant a földre. Az ütés ereje megrepesztette a héját.
Amikor a két fél kettévált, a munkások megdermedtek.
A külső réteg alatt egy tökéletesen sima fekete felület feküdt, amely tükörre emlékeztetett.
A kiérkező geológus gyorsan azonosította az anyagot.
Obszidián volt.
A szakemberek úgy döntöttek, hogy óvatosan eltávolítják az üvegszerű réteg egy részét.
Az obszidián alatt egy másik réteg feküdt.
Áttetsző volt, gazdag borostyánszínű, és világítani kezdett, amikor erős építési reflektorokat irányítottak rá.
A szakértők azonnal felismerték az anyagot.
Amit találtak, az borostyán volt – az ősi tűlevelű fák megkövesedett gyantája.
A Nemzeti Múzeum munkatársai egy vezető paleontológus vezetésével az ásatási helyszínre siettek. Kémiai elemzések sorozatát végezték, és megvizsgálták azokat a pontokat, ahol az összes réteg találkozott.
Az eredmények még a szakértőket is megdöbbentették.
Minden anyag hiteles volt.
Ezután a tudósok egy speciális oldattal elkezdték feloldani a borostyán külső rétegét, nagyon óvatosan, hogy ne sérüljön a belső rész.
Ahogy a gyanta fokozatosan tisztábbá vált, a jelenlévők önkéntelenül is hátraléptek.
A borostyán mélyéről egy sárkányra hihetetlenül emlékeztető lény feje meredt rájuk.
A paleontológusok megértették, hogy egy ilyen lelet teljesen ellentmond a tudomány ismert törvényeinek.
A hatalmas állatokat nem lehet teljesen beburkolni a fagyantába.
A válasz csak egy nagyító alatti részletes vizsgálat után derült ki.
Kiderült, hogy a borostyán nem tartalmaz teljes állatot.
Csak egy fiatal nodosaurus külső, páncélozott bőre maradt meg a kutatók előtt.
A szakértők szerint az állatot egy erős vulkánkitörés epicentrumában ragadta magával. A magas hőmérséklet szinte azonnal elpusztította a lágy szöveteket, de a bőr erős csontos lemezei ellenálltak a becsapódásnak.
A kutatás befejezése után Dave visszatért szokásos munkájához, és jelentős jutalmat kapott az egyedülálló tárgy felfedezéséért.
Vitassuk meg
