Elkészült a Kercsi és a Taman partok közelében található főbb régészeti leletek minősítése. A Krími híd örökre összekötötte Oroszország két partvidékét. Ugyanakkor ez a közlekedési autópálya nemcsak fizikai köldökzsinór lett a félsziget és a kontinens között, ez az építmény joggal érdemelte ki a régészeti kincsesbánya címet. A tudósok három év alatt több mint ötven hektáron tárták fel a Kercsi-szoroson átívelő híd építési területét és a hozzá vezető bekötő utakat. Senki sem számított ilyen hatalmas mennyiségű leletre. Mintegy egymillió leletet találtak a parton és a víz alatt.
Igazán egyedülálló felfedezéseket a Kercsi-öbölben, az Ak-Burun-foknál végzett ásatások hoztak. A tengerfenékről a búvárok mintegy hatvan nagyméretű kerámia leletet emeltek ki a Földközi-tengerből és Kis-Ázsiából a Kr. e. 16. századtól a Kr. u. 3. századig. Ami azonban különösen meglepte a tudósokat, az egy terrakotta fejszobor volt, amely valószínűleg egy ókori görög isten ábrázolása volt, bársony szobor vagy szobrocska formájában. A terrakotta fejet feltehetően Kis-Ázsiában készítették az i. e. 5. században.
A 2017-es győzelem napjának előestéjén a Kercsi-szoros 9 méteres mélységéből kiemelkedett egy, a második világháborúban szolgált szovjet repülőgép, a Kittyhawk néven ismert P-40-es vadászgép. A gépet a tengerfenéken találták meg egy építkezés közelében, a tamani partoktól 6 kilométerre.
A Krími Híd információs központja szerint egy daruval emelték ki, amelynek felfüggesztése a szárnyakkal és a farokrészével együtt több mint 3,5 tonnát nyomott. „A fegyverzet megmaradt – hat darab 12,7 mm-es Browning géppuska lőszerrel. A műszerfal és a pilótaülés részben megmaradt, valamint a motor az azonosító táblával együtt.
Bil település komplexum. A nagyszabású kutatások során Kercs térségében 17 sírhalmot és ősi települést fedeztek fel. A település kulturális rétegében, amelynek mélysége eléri a két métert, épületek és építmények maradványai:
Alapítványok
Házak falának töredékei
Különböző történelmi korszakok melléképületei – az őskortól a XIX. század végéig.
A komplexum teljes körű ásatásai azonban csak 2017-ben kezdődtek meg a hídhoz vezető vasútvonal építésére irányuló projekt megvalósításával összefüggésben.
Dohány Pipák, egy kovakő szerszám, egy koponya amulett. Ezenkívül a Krasznodar régióban, az elrejtett érméktől nem messze különböző útszakaszokon a III-II. évezred előtti időszakból és a Kr. e. első századokból származó leleteket találtak. Több tucatnyi tárgyat, köztük a korai bronzkorból származó kovakő eszközöket, ősi kerámiákat és török agyagedényeket találtak a kulturális rétegek mélyén, akár másfél méteres mélységben. Ugyanezen a területen egy bronzkori sírhalmot és egy egyedülálló, modern kori temetőt is felfedeztek. Számos ékszert találtak – fülbevalókat, gyöngyöket, gyűrűket, karkötőket a XVII-XVIII. századból. Az egyedülálló leletek között volt egy bronz- és réz kerettel körülvett, kis rágcsáló koponyájából készült amulett, amely védő szerepet töltött be.
Ez a lelet ma is igazi kincsnek számít. A Krasznodari terület területén pedig, ahol most az autópálya halad, az ősi települések és temetkezési helyek területén a régészek 15 ezüstérmét találtak, amelyek súlya meghaladja a 300 grammot. A XVII-XVIII. századi terület peremén kerámia edényekben voltak elrejtve. Feltételezhető, hogy ezeket az érméket a XVII. század közepén a spanyolországi pénzverdében verték” – jegyezte meg a „Krími híd” információs központ. Hogy pontosan mikor és hogyan kerültek ezek az érmék a Taman-félszigetre, azt még nem sikerült pontosan kideríteni.
A Kercsi-öböl több mint kétezer éven át a Földközi-tenger és az Azovi-tenger közötti kereskedelmi útvonal fő átrakó bázisa volt. A tengeri szállítás során a rakomány egy része gyakran eltört, és a kikötőben a sérült amforákat és edényeket a tengerbe dobták. Ennek eredményeként a kikötők közelében fokozatosan különböző korszakokból származó kerámiák lerakódásai alakultak ki” – mondja Szergej Olkhovszkij, a rosztovi akadémiai intézet régésze. Az 1960-as években nagyszabású mélytengeri munkálatokat végeztek a Kercsi-öbölben, hogy a mélytengeri hajók be tudjanak futni a modern kikötőkbe. Ugyanakkor a kerámiákat tartalmazó fenékföld egy részét az Ak-Burun-fok közelében lévő sekély vizekbe vitték (ahol a „kerámia mezőtúr” felfedezték), ahol a talajt kézzel távolították el anélkül, hogy a leletek megsérültek volna.
Vitassuk meg
